| Hírek : Bujdosónak nem kell bujdosnia a Kárpát-medencében |
Bujdosónak nem kell bujdosnia a Kárpát-medencében
HunHír.hu 2007.04.02. 19:29
Végre megtört a jég, és a „hivatalos jobboldaliak” is úgy gondolták, el kell ismerni annak a fiatalembernek embert próbáló és embert mentő misszióját, aki többet tett egy egyszerű adománygyűjtésnél.
 A motoros Bujdosó Janó hidat képezett egy szubkultúra, valamint a dévai árvaház között, s megmutatta a nagyvilágnak, hogy az előítéletek és a gyors elutasítások mennyire felületes és elfogadhatatlan részei életünknek. Bujdosó Janót, a dévai motorostúrák szervezőjét végre kitüntették a Fiatalok a polgári Magyarországért díjjal.
Nyúljunk vissza az időben pár évet. Miután a Wild motoros magazinban sorra jelentek meg a magyar témákkal, a történelmünkkel kapcsolatos írásaim, s próbáltam megismertetni a vasparipásokat a Kárpát-medence, azon belül is Erdély titkaival, egyszer csak kaptam egy telefont. Egy kicsit izgatott hangú ember volt a vonal másik végén, de szavaiból már az első pár másodperc után kitűnt valami elementáris tenni akarás, és a naiv hiszékenység mellett valami határozott és erőteljes célkitűzés megvalósítási szándék.
Bujdosó Janó bemutatkozott, és elmondta élete egyik célját, hogy Böjte Csaba árváinak gyűjtsön a motoros társadalomban adományokat és hogy egy motoros konvoj vigye el az összeadott földi jót a jelenlegi határon túli területre. Bíztattam és próbáltam erőt adni Janónak a szerény kis eszközeimmel, így sulykoltam, hogy mindenképpen meg kell ennek valósulnia, mert nem csak a cél nemes és tiszteletreméltó, hanem az egész akció jóval túlmutat egy emberbaráti cselekedeten, de még egy kulturális misszión is.
Szemléletmódot és hozzáállást lehet változtatni egy ilyen túrával – állapítottuk meg Janóval, hiszen az átlagember számára zártnak tűnő motoros világ sokkal közelebb kerülhet a civilekhez, és azok, akik eddig csak legyintettek, vagy negatív kicsengéssel fordultak a vasparipások felé, talán egy ilyen embermentő hit- és szeretetközvetítő utazás után más véleményen lesznek. A HunHír.Hu on-line közéleti napilap, valamint a Wild magazin teljes mellbedobással felkarolta az ügyet, aztán lezajlott az első túra tavalyelőtt, hatalmas médiaérdeklődéssel övezve, és 2006-ban is feldübörögtek a vasak, hogy vigyenek szép szót, szeretetet és anyagi támogatást annak az embernek, akinek neve és élete mára már fogalommá vált a Kárpát-medencében.
Bujdosó Janó megvalósította egyik álmát, mert a hit és a kitartás vezérelte, és megvalósíthatta, mert találkozott és találkozhatott olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkodnak, cselekszenek és tesznek, mint ő. Nagyon fontos momentum ebben az embertelen világban, ha csak az alapvető erkölcsi értékek megtartásánál maradunk, és még ennél is több az, hogy amikor az üresség uralkodik szinte mindenütt, akkor elementáris erővel előtörhet a szeretet. Az az érzés, amely kor-, nem- és ideológiafüggetlen, az emberben adva van, s csak jót, s jól cselekedve elő kell magunkból hozni.
Tavaly már jelöltük Bujdosó Janót erre a díjra, a Wild és a HunHír.Hu. Akkor süket fülekre talált előterjesztésünk, éppen ezért kicsit rossz is a szájízünk, mert megint az motoszkál bennünk, hogy nem Bujdosó cselekedete tette és hatalmas missziója volt az, ami végül is nem nyerte el akkor a díjalapítók tetszését, hanem talán az a sajnos mostanság a nemzetinek mondott oldalon oly sokszor előjövő kérdés, hogy nem ők javasolták, és nem ők fedezték fel ezt a nagyszerű embert. Mindegy, a legfontosabb, hogy Bujdosó Janó beírta magát az emberség és a szeretet magyar történelemkönyvébe, és most már azok, akik elismeréssel jutalmazzák azokat az ifjakat, akik meglátásuk szerint a polgári Magyarországért tesznek, azok is fejet hajtanak Bujdosó Janó és társai dévai küldetései előtt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
